A görög mitológiában a Kiméra egy oroszlán fejű, kecske testű és kígyófarkú szörnyeteg volt. Általános fogalomként használva a kiméra (chimera) olyan dolgot ír le, amely több különböző forrás tulajdonságait egyesíti magában.
A kiméra fogalma a biológiában genetikai mozaikra utal, ezek közül is azokra az élőlényekre, akik kettőnél több ivarsejtből jöttek létre.
http://idegen-szavak.hu/kiméra
Kiméra mindig is vonzódott a furcsához, a torzhoz, a szokatlanhoz. Sokan csodabogárnak tartották. Valahol ő is érezte ezt és mégsem tudott rajta változtatni. A szélsőségekben élt. Nem ismerte a középutat. Sehová sem tartozott. Néha Kiméraként, néha emberi medúzaként érezte magát. A medúzák mindenekfelett lenyűgözték. Kecsesek, kifinomultak és mégis veszélyesek. A Szépség mindenben ott van, de vajon miért van az, hogy a legtöbb embert csak a középszerűség langymeleg takarója alatt válik boldoggá? Nem, Kiméra többet akart.
Valami többet.
Valami mást.
Valaki mást.
Valahol máshol.
Már korán rájött, hogy neki nem kell az, ami mindenkinek kell. De akkor vajon mi az, ami kell? A Szépség és az Élet. Lázadónak nem elég lázadó, realistának nem elég realista.
Utolsó kommentek