Miss Kiméra

Még aznap összepakolta a legfontosabbakat, a hóna alá vette a papagáj kalitkáját, és úgy döntött, pár napra átköltözik Gergőhöz. Gyűjt egy kis erőt és visszamegy majd a borzalmas helyre - később. Gergővel még az egyetemen ismerkedtek meg, azóta jóbarátok. Volt, hogy hetekig, sőt hónapokig nem beszéltek, de mostanában - mivel egy munkahelyen dolgoznak - szorosabb a kapcsulatuk. Szigorúan baráti, mint mindig is volt. Mindketten értik a viccet: anno poénból két egyetemi előadás között kimentek a kerületi anyakönyvi hivatalba, hogy azonnal össze akarnak házasodni, és szuperbonyodalmas háttérsztorikkal etteték a hivatali alkalmazottat. Kimérának tetszett a srácban, hogy ő is legalább ugyanannyira csodabogár, hasonlóan vad és kiszámíthatatlan ötletekkel, gondolkodással. Tehát gondolta, meghúzza magát pár napig nála a papagájjal. Telefonon megbeszélték a történteket, bár Kiméra nem bonyolódott bele mélyen a zavaros részletekbe. Gergő egy kis házban lakott egyedül Budaörsön, a dombnak felfelé. Szép környék, tényleg, de Kiméra hosszú távon unalmasnak tartotta az ilyen helyeket. Mindig a belvárosban lakott és nem is tudna elképzelni mást valaha.

Gergő egy falusias házba költözött néhány hete, amit Kiméra könnyen megtalált: egyetlen háznak volt piros kerítése az utcában kertnek nevezett őskáosszal és egy sárga hintával a dzsungel közepén. Talán egyedül a kert upgrade-elésén tevékenykedett Gergő a költözés óta - és az új sárga hintájára nagyon büszke volt. Belépve a házba Kiméra majdnem elbotlott egy lomha teknősben. Egy teknőse és egy házinyula volt a Srácnak, amik szabadon mozoghattak a házban. Bájosak voltak. Miután Kiméra lerakta a csomagjait, Gergő megjelent két pohárral és egy üveg vörösboral.

- Kiméra, szerintem örülne a papagájod egy kis szabadságnak. Van egy szoba, amit felújítani készülök, ott nyugodtan elengedheted, hadd repkedjen kedvére. A cipőidnek , cókmókjaidnak pedig a folyosó végén van egy kisszoba, amit szintén nem használok, nyugodtan rendezkedj be. Van ott egy matrac is - mondta Gergő

- Szuper, köszi - felelte Kiméra

- Holnap korán megyek dolgozni, de majd délután beszéljünk, sietek haza - mondta Gergő és öntött a borból.

- Oké, ha jó a netkapcsolatod én inkább innen dolgoznék. Délután találkozunk majd -válaszolta Kiméra.

- Simán. Egészsség, egészség! - mondta mosolyogva Gergő.

- Egészségedre és köszönöm... - felelte Kiméra, de Gergő már úton is volt közben a titkos kuckójába, hogy továbbfejlessze a titkos alkamazását.

Már éjfél jócskán elmúlt ekkor. Kiméra egyre álmosabb volt, de szeretett volna egy kicsit nézelődni a házban mielőtt lefekszik. Hangulatos hely lesz ez, ha befejezi - gondolta. Gergő sok-sok kancsóka növénye, vénusz légycsapója a nappaliból nyíló szobában sorakozott, jónéhány beazonosíthatatlan trópusi növény társaságában. Az ajtókat a srác már lefestette pirosra mint minden korábbi helyén. Közben a wc-t kereste Kiméra. A fürdő meglehetősen nagy volt, egy tusoló és külön fürdőkád is elfért a nagy, süppedős fotel mellett. A fürdőkád csurig volt vízzel, tele színes halakkal. A halak láthatóan jól érezték magukat. Ezek szerint csak a tusolót használhatta mindig Gergő. Kiméra megnyugodott, otthon érezte magát. Megfogta a nyulat, a teknőst és a papagájt és bezárkózott velük a kisszobába. A papagáj és Kiméra is boldog volt.

Hosszasan csengettek. Nem várt senkit, hisz csak most költözött be. Felébredt és önkéntelenül elrejtette a tegnapról maradt whiskey-t. Az a valaki, aki az ajtónál csenget, valószínűleg tudja a kaputelefon kódját, tehát ismerős lehet. Rendben, úgy döntött felkel. Felkapta a lila selyemköntösét és az ajtóhoz indult. A csengőt egyre hosszabban, egyre agresszívebben nyomták. Belenézett a tükörbe, hogy kicsit rendbe tegye magát. Teljes meglepődöttségében egy idősödő női arc nézett vissza rá. Hirtelen megszédült a látványtól. Még egyszer rápillantott a tükörképre és tagadhatatlanul egy idős nőt látott. Gondolta, talán az italozás utóhatása és csak képzelődik. Az ajtóhoz támolygott és lassan kinyitotta.

Az ajtónál senki nem volt. Visszaindult a szobába, de a lakása hirtelen megváltozott. Hűvös, hideg fuvallat kapott a hosszú fekete hajába. A szél a nyitott szobaajtót is becsapta. Megrémült. Leült a kanapéra és suttogó hangokra lett figyelmes "Most kell megtenned, most kell megtenned". Kiméra a félelemtől lélegezni is alig tudott, nem tudta mi történik vele. Vajon álom ez vagy valóság? Ki akart lépni ebből a helyzetből, de a hangok egyre csak közeledtek. Az alakjukat nem látta, elmosódott ködös figurák voltak. Teljesen elgyötörve a félelemtől felmászott a galéria lépcsőjén és dolgozni kezdett. Lassan haladt, gondolatait nehezen tudta rendezni.

Másnap ismét megtörtént. Előbb egy csengetés, várakozóan belenézett a tükörbe. Most ismét egy női arcot látott, de egy másfajtát mint előző nap. Kinyitotta az ajtót és most sem látott senkit. Amint beért a lakásba szintén megcsapta a hűvös fuvallat, a papagáj éktelen hangon rikácsolni kezdett. Hirtelen csörömpölés történt a konyhában. Félve bement megnézni, mi történhetett, és látta, hogy a kedvenc teáskancsája szétdurrant. A tegnapi suttogás megismétlődött. Belépett a szobába, visszanézve azt vette észre, hogy a konyhában mások is vannak. Az alakjukat nem látta, csak hömpölygő ködfelhőket érzett, ahogy gomolyognak és vibrálnak az étkezőben.

Másnap bement a városba, próbálta elfelejteni a történteket. Néhány ismerősét is felhívta, akik jártak már a lakásban, talán tapasztaltak valami furcsát korábban. Senki nem tapasztalt semmi szokatlant, viszont rá egy kicsit furcsán néztek, miután elmesélte a történetet. Eszébe jutott, hogy van egy szoba, amit csak "lomosnak" hív, minden korábbi bérlő hagyott ott valami feleslegest. Volt ott minden, a súlyzóktól kezdve a giccses tájképen át, régi takarók, cipők meg egy fekete aktatáska is. Valahogy sosem vitte rá a lélek eddig, hogy az aktatáskát átnézze, de úgy döntött itt az ideje. A táska tele volt személyes okmányokkal, iratokkal, fényképekkel. Furcsa volt, valaki miért hagy itt ilyeneket, de mégsem magyarázott meg semmit.

Napról napra megismétlődtek a történetek, alig tudott a munkájára összpontosítani, arra jutott, hogy vele, lehet a gond, ezért előkereste a névjegyet, amit a múltkor a patikában adtak. Egy pszichológus, aki nem messze praktizál. Az IPodján meghallgatta a Metamorphosis One-t.

Folytatódik..

Hazaérkezett. Az új otthonba. Már a papagáj is megvan - csicseregve közölte, hogy tetszik neki az új hely. Szuper. Kivette a körömlakkot a kis sárga cimkés dobozból, végre jut egy kis ideje magára. Majd később kipakolja a többi kacatot. Nyolcra ugrik be a Kedves Srác a munkahelyéről, valami új fillmeket hoz. Addig még van ideje. Igazából nem is annyira náthás. Legalább van egy kis ideje felszusszanni.

Mindig meglepődik magán, amikor az agya átkapcsol, és egy új időszámítás szerint jár munkaidőben. A munkahelyén senki sem ismeri a valódi énjét, pedig azt hiszik könnyen kiszámítható és kiismerhető. Mindez csak egy hideg terv része, hogy megóvja magát. Színészet. Talán jó színésznő lehetett volna, néha elgondolkodik. Ő, a nagy álmodozó, a felhők fölött járó - bár néha igencsak materiális örömöket hajszoló egyén - mint programozó? Igen. Mindig könnyen tanult és könnyű életet akart magának. Nem úgy könnyűt, mint ahogy a legtöbb ember - vagy akár a kollégái elképzelnék, hanem egy Másként Könnyűt. Függetlent, szabadot, korlátlant és aggályok nélkülit. Valamennyire sikerült is, egyedül bérel lakást, látszólag mindene megvan, ha elment volna az osztálytalálkozójára, akkor a többiek irigykedtek volna bizonyára.

Függetlenség, szabadság, korlátlanság, aggályok nélkül - írta a naplója első lapjára nagy betűkkel évekkel ezelőtt

Viszonylag kevés a női programozó, ezért munkahelyén kitüntett figyelemben részesül, amit kifejezetten élvez. Annyiban élvezi a munkáját, hogy ilyenkor minden és mindenki eltűnik, elmerenghet magában, gondolkozhat mindenféle zavaró tényező nélkül. Szívesebben teszi ezt otthon mint az irodában, ezért mondjuk ritkán jár be. Nem is tudna olyan helyen dolgozni, ahol egész nap női csipogást hallana, az első munkahelyét utálta ez miatt.  A Srácok az irodában elfogadták, bár sajnos jónéhány közülük csak kicsinyes pojáca.  Szerinte a kicsinyesség a legrondább tulajdonság. Lehet valaki, hazug, csalfa, de ha kicsinyes, az mindennek a legalja.  Gyerekkorában látott egy amerikai filmet, aminek egy jelenete mélyen a tudatába vésődött: a tisztes idős házaspár minden nap estefelé ünnepélyesen megiszik egy pohár pezsgőt. A férfi önt egy kis pezsgőt a szépen felöltözött és kisminkelt dámának, koccintanak, a poharak csilingelnek, majd egymásra mosolyognak. Talán felszínesnek tűnik, de ez az, így akarja leélni az életét. Nemcsak vegetálva - hangulattal. Ha bulizik, akkor nincs megállás, ha boldog, akkor vakítóan boldog, ha szomorú, akkor őrülten depressziós, ha szeret, akkor pedig igazán szeret. Középút nincs. Adjuk meg mindennek a módját.

Esemes érkezett. A Kedves Srác gyereke megbetegedett, nem tud jönni. Kiméra megettete a madarat és befejezte a rámolást.

Kiméra imádott utazni. Ilyenkor még jobban elgengedte magát. Mindig egyedül utazott, de próbált minél több idegennel megismerkedni út közben. A városokat nemcsak a nevezetességeik és a tapasztalt időjárás alapján rangsorolta, hanem az emberek viselkedése alapján is. Az új helyeken néha eljátszotta az eltéved turistát és kis öröm morzsákat csepegtetett neki, ha szívélyes útbaigazítást kapott. Kávézókban random idegenkhez társult és néha egészen képtelen történeteket talált ki és mesélt magáról. Volt már titkárnő (akit titkon a főnöke küldött, hogy elcsábítsa az ellenlábas cég főnökét), utazó Michelin-bíráló, üzletasszony, politikai menekült és sok más, ami éppen eszébe jutott. Sokfelé utazott, sokat olvasott, tapasztalt, ezért általában megbirkózott a keresztkérdésekkel. Ha pedig valaki túl érdeklődőre vette volna a figurát, ügyesen leszerelte. Reggel újságolvasás közben a lottószámokon akadt meg a szeme. Sosem játszik, szánalmasnak tartja. Legyen talán ez a mai identitás? Ma egy lottónyertest fog alakítani, aki csak utazgat a világban és élvezi az életét. Egy külvárosi kávézó felé haladt. A hely egészen kellemes volt, betért, rendelt és túrótortáját letette a bozontos hajú, enyhén túlsúlyos kávézó férfi asztalához. Kiméra beszédbe elegyedett a férfival - ahogy tervezte -, elmesélte, hogy eddig Európában utazgatott, de unalmassá vált a kontinens, ezért mostantól az USÁ-ban kalandozgat és költi a lottónyereményét.

- Rövid ideig SF-ben voltam, nem rossz hely, de az időjárás miatt nem hiszem sokáig tudnék itt élni. L.A. jobb, szerintem itt maradok egy darabig. Aztán ki tudja...- vágta rövidre a történetet Kiméra (bár tudta, hogy holnapután véget is ér a nagy szabadsága, egy nap otthon, aztán vissza a munkába).

- Hát, ja, tudod, most én is L.A mellett lakom, nem rossz ott az élet - vette át a szót a kis bozontos. Laza. A tengerparton bérelünk Jimmyvel egy bungalót, elfogadható, de nem az igazi.. - mondta a Srác. Ja és a földrengést múlt héten meg pont kihagytuk, ne is mondjam! Valami 4.3-as volt SF-ben, egy-két haver posztolt is róla  a FB-on. Jó, jó ez a tengerpart, de engem mindig is a katasztrófák vonzottak! Na, az a nem semmi! Hurrikán, tornádó, cunami, orkán, áradat, na azok ám a tutkók! Nem, ne nézz így rám, nem vagyok beszívva! Totál komolyan beszélek. Ja, a háborús filmeket is csípem. Figyelj, amikor csíra voltam, mindig apám vietnámi sztorijain csüngtem: “és leszakadt a karja”, “a két viskó egyszerre robbant”, na az a valami! Szóval, múlt héten kihagytam a földrengést SF-ben, a hurrikánt NYC-ben, egyre azt érzem, hogy rossz helyen vagyok..

- Hmmm, érdekes. Egyébként mivel foglalkozol, valami katasztrófa-védelem talán? Nem is mondtad még. Én elmeséltem már a fél életemet (majdnem.. - mosolygott magában), Te pedig itt titkolózol.. - mondta Kiméra.

- Esküvői ruhákat tervezek a Sweet Dreams-nek. Leírom a privát számon, nem szoktam sok embernek megadni, de Te olyan cool csaj vagy. Meg szerencsés is, hátha nekem is szerencsét hozol - mondta a Srác mosolyogva.

A srác másnap beleesett egy nyitott csatorna aknába a 16. utca sarkánál és eltörte a lábát. Azóta boldog, nem várja a földrengéseket - és hisz benne, hogy a Nő a kávézóból hozta meg a szerencséjét. Egy köszönőlevelet is írt Kiméra emailcímére (a 167. spamgyűjtő mailcímre, amit megkapott), hogy megköszönje a találkozást.

A Férfi kiment a pezsgőspoharakért és a dugóhúzóért. Mire visszaért, Kiméra már meztelenül feküdt az ágyon. Haja eltakarta melleit, csak a vérvörös rúzs piroslott az ajkain.

Távoli kollégák voltak. Ami beszélgetés zajlott köztük, az még a múltban történt munka kapcsán, most nem akarták fecsegéssel elrontani a hangulatot. Nem akartak egymás életébe beférkőzni, játszmázni. Csak a mának élni. A Férfi is nyughatatlan volt és a végleteket kereste. Mióta személyesen találkoztak, csak a szenvedélynek éltek. Tudták, hogy nem vezet ez sehová, tudták, hogy csak a konferencia idején szeretők ők és nem is akarták fecsegéssel elrontani az élményt. A Férfi gyengéd volt és odaadó, kényeztette Kimérát, a Nő pedig tudta, hogyan varázsolja el a őt. A Férfinak gyönyörű, formás lábfeje és lábai voltak. Kiméra már a közeledő érintésétől is libabőrös lett. Egy hétig minden nap elfogyott egy üveg pezsgő, amit eleinte a magas talpas pohárból, majd később egymásról ittak. A Férfiról sok rossz hír keringett, de valahol most semmi nem számított. A végén mindig elszívtak egy szál cigit.

- Talán még egyszer vissza kell jönnöd.. - mondta a Férfi bizonytalanul miközben az alsónadrágját kereste

- Talán... - vetette oda Kiméra és kilépett az ajtón. Tudta, hogy magánügyben soha többet nem találkoznak, és munka miatt is kerülni fogják a kontaktust mostantól.

Belépett a liftbe, majd munka után ki a reptérre. Mielőtt hazautazott volna, még átrepült Los Angelesbe. Kíváncsian várta az ottani hétvégét.

Kiméra nem volt túl jó passzban, ezért csak egy kis piros rúzst dobott fel, meg felvette a ruhát, amit még korábban a kanapén hagyott. A konyha felé haladva ügyesen kikerülte a nagy barna dobozokat. Talán inkább ezt kellene befejezni és nem kellene mennie sehová. Nem baj - nyugtatta magát - nem marad sokáig, csak valamit megiszik a többiekkel. Biztos, ami biztos, még inni akart valamit indulás előtt. Rágyújtott és kinyitotta a hűtőt. Ha valaki benézne a hűtőjébe, valószínűleg elgondolkozni az alkoholizálási szokásain. Nézegette, méregette a választékot: Martini, vörösbor, whiskey, vodka. Végül egy kis vodka-almalé kombó mellett döntött. Mire elszívott egy cigit, pont meg is érkezett a klubba, közel volt. Igort bemutatták neki a srácok - ekkor már tudta Kiméra, hogy kell neki. Magas volt, északi típusú, ilyennel mostanában nem kezdett. Piros-fekete stílusos összeállítás, összességében magas, vonzó pasi, megfelelő cipő.

A cipő, lábviselet mint egyfajta fétis, a legfontosabbak közé tartozott a nőnek. Az első, amit megnéz egy férfin, mindig a cipője. Nincs kedvenc márkája, stílusa, de nagyon fontos, hogy a cipő rendben legyen. Néha elgondolkodott rajta, hogy talán valami sajátos defekt nála, de egy roggyant cipőssel nem tudna semmit kezdeni, ebben biztos. Tizenévesen egyszer volt kapcsolata egy idétlen cipős sráccal-  és maga a kapcsolat is olyan volt. Azóta aranyszabály nála a cipő- és lábkérdés. Előbb megnézi a cipőt, utána az arcát, majd dönt. Egyébként önmagánál is legalább ennyire próbál tudatos lenni láb szinten. Az a minimum, hogy a lábkörmeit mindig vörösre festi és pihepuhán tartja lábát, és cipőből is százszámra sorakoznak készleten. Vajon mi vezethette őt ehhez a lábimádathoz? Azt nem tudja. De talán az is a hangsúlyosságot mutatja az is, hogy ő maga csak és kizárólag szoknyát hord. Szoknyához pedig szépséges harisnyákba öltöztetheti lábait. Ami még komolyan foglalkoztatja Kimérát, hogy amint úgy alakul, csináltat egy kis bokatetoválást vagy lábfejtetoválást. Amikor hennával megfestettek neki egy hasonló mintát, akkor majdnem elolvadt az örömtől és azonnal elhatározta, hogy ilyen kell neki.

Kiméra aznap nem készült rá, hogy késői látogatója akadhat, ezért nem is gondolt a felfordulásra, ami a költözés előtti hangulatot mutatja nála. Ezen kívül a teli hamutálak a lakás különböző pontjain, a ruhakupacok, a vodkásüveg az ágy mellett nem biztos, hogy jó képet mutatnak róla egy idegennek. Kissé kezdte magát kényelmetlenül érezni, mikor nyitotta az ajtót, de Igor belefolytotta a szót.

Az éjszaka káoszba fulladt. A Srác nem volt egy Adonisz a kanapén. Kiméra mindent megtett az ügy érdekében, kényeztette Igor porcikáit, de az láthatóan képtelen volt mindenféle teljesítményre. Kimérát meglepte, az esti viselkedése alapján minimum egy megállíthatatlan akrobatára számított, aztán a valóság valami teljesen más, kiábrándító lett. Régen tévedett ekkorát. Aztán egy idő múlva a Srác mint egy darab fa, elaludt

Reggel beszéltek pár mondatot, mielőtt a Srác elindult. Utána Kiméra folytatta a  csomagolást. Egy ismerőse kiköltözött abból a kedves kis régi bérházból a belvárosban és úgy döntött beköltözik a helyére. Bedobja a dobozokat az új albiba, a papagájt a szomszédhoz, aztán irány Amerika. Munkaügyben, de azért mégiscsak jó lesz az.

A görög mitológiában a Kiméra egy oroszlán fejű, kecske testű és kígyófarkú szörnyeteg volt. Általános fogalomként használva a kiméra (chimera) olyan dolgot ír le, amely több különböző forrás tulajdonságait egyesíti magában. 
A kiméra fogalma a biológiában genetikai mozaikra utal, ezek közül is azokra az élőlényekre, akik kettőnél több ivarsejtből jöttek létre.

 http://idegen-szavak.hu/kiméra