Hosszasan csengettek. Nem várt senkit, hisz csak most költözött be. Felébredt és önkéntelenül elrejtette a tegnapról maradt whiskey-t. Az a valaki, aki az ajtónál csenget, valószínűleg tudja a kaputelefon kódját, tehát ismerős lehet. Rendben, úgy döntött felkel. Felkapta a lila selyemköntösét és az ajtóhoz indult. A csengőt egyre hosszabban, egyre agresszívebben nyomták. Belenézett a tükörbe, hogy kicsit rendbe tegye magát. Teljes meglepődöttségében egy idősödő női arc nézett vissza rá. Hirtelen megszédült a látványtól. Még egyszer rápillantott a tükörképre és tagadhatatlanul egy idős nőt látott. Gondolta, talán az italozás utóhatása és csak képzelődik. Az ajtóhoz támolygott és lassan kinyitotta.
Az ajtónál senki nem volt. Visszaindult a szobába, de a lakása hirtelen megváltozott. Hűvös, hideg fuvallat kapott a hosszú fekete hajába. A szél a nyitott szobaajtót is becsapta. Megrémült. Leült a kanapéra és suttogó hangokra lett figyelmes "Most kell megtenned, most kell megtenned". Kiméra a félelemtől lélegezni is alig tudott, nem tudta mi történik vele. Vajon álom ez vagy valóság? Ki akart lépni ebből a helyzetből, de a hangok egyre csak közeledtek. Az alakjukat nem látta, elmosódott ködös figurák voltak. Teljesen elgyötörve a félelemtől felmászott a galéria lépcsőjén és dolgozni kezdett. Lassan haladt, gondolatait nehezen tudta rendezni.
Másnap ismét megtörtént. Előbb egy csengetés, várakozóan belenézett a tükörbe. Most ismét egy női arcot látott, de egy másfajtát mint előző nap. Kinyitotta az ajtót és most sem látott senkit. Amint beért a lakásba szintén megcsapta a hűvös fuvallat, a papagáj éktelen hangon rikácsolni kezdett. Hirtelen csörömpölés történt a konyhában. Félve bement megnézni, mi történhetett, és látta, hogy a kedvenc teáskancsája szétdurrant. A tegnapi suttogás megismétlődött. Belépett a szobába, visszanézve azt vette észre, hogy a konyhában mások is vannak. Az alakjukat nem látta, csak hömpölygő ködfelhőket érzett, ahogy gomolyognak és vibrálnak az étkezőben.
Másnap bement a városba, próbálta elfelejteni a történteket. Néhány ismerősét is felhívta, akik jártak már a lakásban, talán tapasztaltak valami furcsát korábban. Senki nem tapasztalt semmi szokatlant, viszont rá egy kicsit furcsán néztek, miután elmesélte a történetet. Eszébe jutott, hogy van egy szoba, amit csak "lomosnak" hív, minden korábbi bérlő hagyott ott valami feleslegest. Volt ott minden, a súlyzóktól kezdve a giccses tájképen át, régi takarók, cipők meg egy fekete aktatáska is. Valahogy sosem vitte rá a lélek eddig, hogy az aktatáskát átnézze, de úgy döntött itt az ideje. A táska tele volt személyes okmányokkal, iratokkal, fényképekkel. Furcsa volt, valaki miért hagy itt ilyeneket, de mégsem magyarázott meg semmit.
Napról napra megismétlődtek a történetek, alig tudott a munkájára összpontosítani, arra jutott, hogy vele, lehet a gond, ezért előkereste a névjegyet, amit a múltkor a patikában adtak. Egy pszichológus, aki nem messze praktizál. Az IPodján meghallgatta a Metamorphosis One-t.
Folytatódik..
Utolsó kommentek